Giuseppe Ungaretti (1888-1970)
- Sentimento del tempo
- 1931
- E per la luce giusta,
- Cadendo solo un'ombra viola
- Sopra il giogo meno alto,
- La lontananza aperta alla misura,
- Ogni mio palpito, come usa il cuore,
- Ma ora l'ascolto,
- T'affretta, tempo, a pormi sulle labbra
- Le tue labbra ultime.
- Idő érzet (fordította Szabo Aletta)
És az igaz fényben,
egy ibolya árnyék magányosan terjed
a csöppnyi járom fölé,
A messzeség megnyílt a megmérettetésre,
Valamennyi szívverésem, engem koptat,
és most először hallom,
Téged siettet, idő, ajkaimra helyezd
utolsó csókunkat.
egy ibolya árnyék magányosan terjed
a csöppnyi járom fölé,
A messzeség megnyílt a megmérettetésre,
Valamennyi szívverésem, engem koptat,
és most először hallom,
Téged siettet, idő, ajkaimra helyezd
utolsó csókunkat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://letttiversek.blog.hu/api/trackback/id/tr252377931
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.