Suhan serényen
a sebtében sikló
életnek érdeme.
Értelmetlen élvezetek
lelkesítő lánggal
égetik életem.
Békesség bajban
hoz hozsánát,
babér boldogságot.
Kétkedésnek káosza,
remények ragyogása,
lábaimnál lassan lézengnek.
Analóg akaratom
tétován tevékeny,
kárhozott karmáját kipiheni.
Meddő mákvirágként
a gondolat gubanca
oldódva oktat.
Jó játék, jellemző járása,
a felfoghatatlan feltárása,
tükör teremtő tartása.
Lassan lebeg látnoki
idő, időtlen irányba,
panasztalan pihen pirkadatig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.