Dróton rángatott világ,
Pusztul már, … sehol sincs már.
Huzalait tépi már a báb,
a kényes marionett báb,
készen áll már a lepkebáb.
Lassan csíszolódik mint hernyó,
lépten-nyomon szárnyait keresi,
búbánatában önmagát felőrli.
Gúzsba kötött próbálkozás.
Lassan érik be az eljövendő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://letttiversek.blog.hu/api/trackback/id/tr752504206
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.