Elmentetek, s nem is szóltatok,
búcsút sose mondtatok.
Néha elfelejtem, hogy
élők sorában nem vagytok.
Titeket jön, hogy keresselek,
még lenne mondandóm nektek,
mert válasz is biztosan érkezne.
De így pang a lét és magam vagyok
és nincs ki hallja panaszom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://letttiversek.blog.hu/api/trackback/id/tr652377918
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.