Múlt, jelen, jövő.
Emlékfoszlány mely kitűnő,
Átalakul belülről.
Múlt, jelen, jövő.
Mit ér a múlt, ha jeltelen ?
Jelen időben ragozva helytelen.
Most vagy soha, mond ki sorra
mi e percben rejtezik, többé soha
vissza nem érkezik. Mert van
Ki hallgat, és van Ki meghallgat.
*
Sötét a szoba.
Az ablakon zúzmara
rajta fény csillan.
*
Vicsorgó álarc
jelmezét, valaki nem
meri hordani.
*
Kusza vonalak
mit akartok mondani,
nekem, hogy értsem?
*
Idegeimet
borzolja a hidegen
csengő: Idegen!
*
Tudja igazát,
mégis kába a Nap a
fellegek mögöt.
*
Egy csipke függöny
résein át szemlélem
a tágas eget.
*
Szeder szint öltöt
az Ég, a földre küldte
minden csillagát.
*
Létezik szépség
ami dísz nélküli, csak
puszta léte szép.
Szótlanul tűröm szenvedésed,
Türelemre int tanácstalanságom.
Homokszemből gyúrják
kincsüket a kagylók,
...míg te az út porát
bölcsességé szítod.
Összecsengő szép szavak
szótlan hagytak.
Nem értem szavad,
csak dalod
szép zenéjét hallom.
Tagadva vallom
nem szeretlek,
hisz nem is értelek,
de eltölt jó érzéssel
a tény, hogy te létezel.
Plágium lett monológom,
és nem zavar, ha hallom,
mert titkon remélem,
hogy mondandóm
nem csak sajátom.
Plágium a szó Szeretlek,
erre más szót nem ismerek.
Kusza agyhullámok között
tekereg kígyó kérdésed,
édenkertben, ágak között,
sistergi: "Őt Te teremted."