Alszik az ég, alszik  a szél,
lábaim előtt hever a mély.

Mély csendből kitörni kész,
mint hullám sírba eltemetett
régi lidércfény...

Alszik az ég, alszik  a szél,
lábaim előtt hever a mély.
Távoli égen fény dereng még,
Távoli álmokból már volt elég.

Alszik az ég, alszik  a szél,
lábaim előtt hever a mély.
A lidércfény derengve él.
Mit a múlt el nem temetett,
Temetetlent teremtett...
A tehetetlen ...lehetetlen.
Így élni értelmetlen.

Alszik az ég, alszik  a szél,
lábaim előtt hever a mély.
A lidércfény derengve él.
De a játék öröme enyém még,
és ordítok: Nekem ennyi elég!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.